Tavaly mutatta be az Art-Színtérben a Libikóka című kétszereplős párkapcsolati drámát Kardffy Aisha és Kerényi Miklós Máté. Nem tagadják, ezzel a közös munkával nagy rizikót vállaltak. Estéről estére szakítaniuk kell a színpadon, de vajon ez milyen hatással van rájuk?
Először így, együtt
„Amikor az Art-Színtér és a rendező, Csiby Gergely felkértek minket erre a feladatra, nagy örömmel mondtunk igent, mert nagyon szeretjük az ilyenfajta közös munkákat. Kíváncsiak is voltunk rá, hogy mi, ketten hogyan működünk együtt párként a színpadon” – kezdi Máté, akivel kedvese is egyetért.
„Amikor elolvastuk a darabot, izgatottak lettünk, mert láttuk, hogy nagyon szórakoztató, mégis drámai – mondja Aisha. – Én korábban még sosem dolgoztam prózai előadásban, szóval amiatt is volt bennem egy nagyfokú izgalom, hogy most majd egyáltalán nem kell énekelnem. Ráadásul sohasem dolgoztunk úgy, hogy csak mi ketten vagyunk a színpadon, még ha partnerei voltunk is már egymásnak. Teljesen más egy kétszereplős párkapcsolati drámát együtt színre vinni.”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Azok a színpadi csókok!
Az, hogy a munkát hazavitték, egészen természetes volt számukra. „Igazából, azt hiszem, nálunk nincs nagy különbség meló és az otthoni élet között – magyarázza Máté. – A színházban egy próbaszünetben bármikor megbeszéljük, hogy mikor ki eteti a kutyákat, van-e otthon tej, mi kell még a boltból, és otthon is bármikor eldiskurálunk arról, hogy a darabban azt a mondatot mi lenne, ha így mondanánk, vagy azt a mozdulatot kicsit változtassuk meg.”
„Szerintem vannak párok, akiknél működik a közös munka, van, akiknél nem – veszi át a szót a színésznő.
Ez egyén és kapcsolatfüggő. Azt kell mondanom, hogy mi szerencsések vagyunk ebből a szempontból. Amikor egy vadidegen férfi a partnerem a színpadon, akkor vele sokkal nehezebb, sokkal több idő kialakítani egy intimebb színpadi viszonyt, jelentet, mert egy csomó minden feszélyezi a színészt. Hosszú az út a premierig, ahol már természetesen kell hozzáérni a másikhoz, megölelni, esetleg megcsókolni. De mivel Mátéval az életben is egy pár vagyunk, ha vele játszom, nincs bennünk ilyen félsz.”
Érzelmi hullámvasút
A legnagyobb kockázatot az jelentette számukra, hogyan hat a kapcsolatukra, ha kiderül, nem tudnak jól együttműködni a produkcióban.
„Ez az előadás valójában egy érzelmi hullámvasút, amiben hol az egyik fél van feljebb, hol a másik. A mi életünkre Aishával ez a libikókázás nem jellemző, vagy úgy fogalmazok, hogy már nem igaz ránk – ismeri el Máté. – A kapcsolatunk elején nyilván volt egy olyan fázis, amikor még nem tudtuk, mit akar a másik, nem ismertük egymást annyira, hogy rögtön tudjuk, hogyan kell kezelni egy-egy helyzetet. Most már nagyon máshol tartunk, rég túl vagyunk ezeken.
Ugyanakkor vannak azért a darabnak olyan pontjai, történései, amikről beszélgetünk, és megállapítjuk: milyen szerencsések vagyunk, hogy mi ezt másként csináltuk. Annak ellenére persze, hogy nagyon vártuk, hogy ketten együtt szerepeljünk egy ilyen előadásban, be kell vallanom, bennem azért volt egy nagy adag félelem is. Szerintem ezt Aisha nevében is mondhatom. És akkor még ott volt a kérdés: ha ez nem sikerül, akkor az milyen hatással lesz a magánéletünkre.
De azt kell mondanom, hogy végül sokkal többet kaptunk ettől a közös munkától, mint gondoltuk volna. Estéről estére a színpadon együtt átélni a párkapcsolati hullámvölgyeket, megélni azt, hogy akit nagyon szeretsz, elveszítheted, és van, amikor ki kell mondani: vége. Miután ezeken végigmegyünk a reflektorfényben, egészen más érzés hazamenni. Olyankor azt érzem, mennyire hálás vagyok a szerelmünkért, és milyen szerencsés vagyok, hogy odabújhatok Aishához, és azt mondhatom neki: ’Szeretlek.'”
Kiemelt kép és fotók: Art-Színtér, Archív, Borzi Vivien
