Galambos Lajost öt éve egy akkori rossz tanácsadó győzte meg arról, a szervezetének nincs szüksége, csak ásványvízre és fényre. „Ha úgy tekintünk az elhízásra mint betegségre, akkor az ember igenis bízik abban, hogy létezik módszer, amivel képes megszabadulni a súlyfeleslegtől. Én akkor már mindenen túl voltam, még azon a bizonyos mágneses karkötős módszeren is. 140 kiló voltam, és nagyon hinni akartam, hogy nekem ez majd sikerül.
Nagyjából három hét után már nem gondoltam napközben az ételre, de álmodtam róla. A füstölt kolbász annyira hiányzott, hogy nem bírtam megállni, ettem belőle, de csak megrágtam, nem nyeltem le.
Doppingolt, hogy apadnak a kilók, hogy három hónap alatt már hat ruhamérettel voltam kisebb. A családom hatására végül abbahagytam, és önként bevonultam az egyik klinikára, de így is kellett két hónap, mire a szervezetem valamennyire magához tért. Annyira beszűkült a gyomrom, hogy semmit nem voltam képes megenni, és fokozatosan kellett visszatérnem. És hangsúlyozni szeretném, mindig ki kell kérni szakember tanácsát.
Nekem ebben a három hónapban nehezen teltek a napok, az életet egyáltalán nem élveztem, és a végére már egyedül közlekedni sem tudtam, sofőr vitt mindenhová.
Annyira gyenge voltam, hallucináltam. Sajnálom, hogy hagytam magam ennyire átvágni” – mesélte Lajcsi.
Most jól van, odafigyel arra, mit eszik, szakember segítségével számolja a kalóriát, és a vérképe alapján bizonyos ételeket is igyekszik elkerülni. „Nagyon egyszerű, ha annyi kalóriát viszünk be a szervezetbe, amennyit nagyjából el is égetünk, akkor nem alakul ki túlsúly. Ha ezt fel tudjuk fogni, akkor sikeres lehet a fogyókúra. Most harminc kilóval vagyok kevesebb az eredeti súlyomhoz képest, és büszkén mondom, hogy ezt tartom is.”
Még kapható a Story különszáma!
Ha kíváncsi rá, mások milyen életveszélyes diétákat próbáltak ki, a Story különszámában megtalálja.
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
