Détár Enikőt általában kirobbanó formában vagy éppen fülig érő mosollyal láthatjuk a képernyőn, a színpadon. Most azonban egyáltalán nem ez volt a helyzet. Nemrégiben az elengedés témájáról kérdezték a népszerű színésznőt. „Nagyon nehéz, attól is függ milyen életszakaszunkban vagyunk. Szerintem ha fiatalon veszítesz el valakit, azt jóval nehezebb feldolgozni. Például a nagyim 83 évesen ment el. Neki szép, kerek élete volt. Onnantól kezdve, hogy kiderült, gyógyíthatatlan betegsége van, egy hónapot volt kórházban. Vele voltam. Azt éreztem, szépen tudtam elengedni. Anyát ugyanígy.
Viszont édesapám autóbalesetben halt meg, amikor 16 éves voltam. Az rettenetes volt. Ebbe nem is akarok nagyon belemenni, mert ez a temetetlen múlt része.
Elrendeztem, elraktam, de nagyon óvatosan nyitom ki ezt a szelencét, ahova ez került” – mondta szomorúan Az Utazók című podcastban Détár Enikő.
Ennek ellenére sokszor érezte édesapja jelenlétét az életében. „Erre sokan azt mondhatják, elgurult a pöttyös labda nálam, de engem nem érdekel. Amikor a Macskába beállhattam másodéves főiskolásként, hatalmas dolog volt nekem. Akkor úgy éreztem, néz engem. Pedig már régóta halott volt. Vagy így van, vagy csak én vetítettem ki? Nnem tudom.”
Az is szóba kerül, kivel beszélne legszívesebben azok közül, akik már nincsenek közöttünk. „Apukámmal. Megölelném” – csuklott el a színésznő hangja, akit láthatóan roppant mélyen érintett ez az érzékeny téma.
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
