Huszti Péter saját bevallása szerint „néha nehéz hűségben, de változatlan hittel” élte hivatását. Nemrég életéről, hitéről és egyik fontos, erőt adót szerepéről mesélt a Kossuth Rádió Napi jegyzet című műsorában.
„Sorsom olyan világba pottyantott, a színház titokzatos világába, ahol minden a természetnek és a természetesnek az ellentéte. (…) Végül is életem lett ez a varázslatos művilág.
Szerepeimbe zsúfolhattam a boldogságomat, a keserűségemet, az örömeimet és a félelmeimet.
Feláldozhattam magam gyönyörű hitekért, ügyekért, amelyekhez saját életemben talán kevés lettem volna” – mondta a Kossuth-díjas színész.
Huszti Péter úgy fogalmazott, hivatása több örömet okozott számára, mint fájdalmat. Felidézte, milyen sokszor menekült öltözője menedékébe a napi árulások, hazugságok elől, és miként merített erőt az általa megformált karakterek erejéből, nyert hitet hitükből, miközben életüket élte és harcolta harcukat a színpadon.
Meghatározó színházi élmény
Huszti Péter felidézte, a hajdani Madách Színházban bemutatott Gorkij Éjjeli menedékhely című drámáját – amelyben a tolvajt alakította, aki Isten segítségével szeretne jó útra térni –, megosztotta azt a jelentet, amely sok nehéz helyzeten segítette át.
Szerepe szerint a bölcs vándort kérdezi arról, hogy létezik-e Isten. „Szinte ma is látom, ahogy Sanyi (Lukát, a menedékhely bölcs vándorát játszó Pécsi Sándor színművész – a szerk.) résnyire hunyorítja kis gombszemét, és hallom, ahogy hosszú szünet után halkan és nagyon lassan válaszolja: ’Azt kérdezed tőlem, hogy van-e Isten? Hát ha hiszel benne, van. Ha nem hiszel benne, nincs. Amiben hiszel, az van’” – ragadta ki színházi életének meghatározó mozzanatát Huszti Péter a műsorban.
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
