Bódi Csabi és felesége, Gina hetekkel ezelőtt kapott hideget és meleget is, mert egy újonnan nyíló szaúd-arábiai hotelben pihentek, amelyért mélyen a zsebükbe kellett nyúlniuk. „Nem tagadom, van ilyen is, de nem ez a szokványos. A sértő, bántó kommentek nagyon megleptek. A szüleimmel sokat dolgozunk, a huszonhat éves pályám alatt másfél millió kilométert tettem meg autóval, ennek zömét Magyarországon belül.
Esőben, szélben, jégverésben, kánikulában, éjjel, ünnepnapon beülünk az autóba, és útra kelünk akkor is, ha haláleset van a családban.
Ezenkívül dalokat írok, hangszerelek, klipeket forgatunk, menedzselem a fellépéseinket, és odafigyelek arra, hogy a jótékonysági eseményeken is részt vegyünk. Volt, hogy az adott közönség a másik esemény rászorultjának is gyűjtött, és egy sporttáskában én vittem át a pénzt. Könnybe lábadt a szemem, amiért ilyen jó emberek vesznek körül minket. A munka miatt sok időt vagyok távol a családomtól, viszont amikor együtt vagyunk, száz százalékban rájuk koncentrálok” – mondta Bódi Csabi a Storynak.
„Ma sem dobunk ki ételt”
A pénz beosztását egyébként a szüleitől, Bódi Gusztitól és Margótól leste el még kisgyerekként. „Egy húsz négyzetméteres háznak nem igazán nevezhető építményben laktunk, aminek linóleum volt az alja. Ha esett az eső, a giliszták feljöttek az összeillesztésnél, pottyantós vécére jártunk, a vizet a több száz méterre lévő kútból kannával hordta az anyukám.
Apukámmal minden háztáji feladatot elvállaltak a magyar családoknál, így mindig volt ruhánk, cipőnk, játékunk, még ha használtan is kaptuk őket.
A számláink rendezve voltak. Anyukám fantasztikus asszony, képes volt egy kiló csirkefarhátból három napig jóllakatni minket. Első nap húslevest főzött belőle, másnap a csontból pörköltet, aminek a szaftját krumplival ettük, harmadik nap pedig kenyérrel. És ma sem dobunk ki ételt, mindent felhasználunk. Mélyről indultunk, és nem tudok eléggé hálás lenni a sorsnak, amiért sikerült kitörnünk a szegénysorból, de nem felejtem el, honnan jöttünk.”
Nedvesedett a fal
Csabinak másfél éves korától vannak az első emlékképei. „Mivel nem volt áramunk, gyertyával világítottunk. A gyertyaláng megvilágította a falat, ami csillogott. Másnap kérdeztem anyukámtól, mi varázskastélyban lakunk? Azt válaszolta, nem, csak nedves a falunk, és a hidegben a pára megdermedt” – idézi fel az egykori puritán körülményeket.
Kiemelt kép és fotó: Archív; Birton Szabolcs/fotocentral.hu;
